Egy átlagos elmebeteg vagyok egy nyilvános zártosztályról. Azért nyilvános, mert ide önként bevonulhatsz és innen önként kivonulhatsz. Nekem is, mint bármelyik másik elmebetegnek, megvannak a maga zaccai. Például, hogy nem szeretem a nevemet megmondani. Sok okból. elsősorban azért nem, mert nem szeretem a nevemet. Másodsorban azért nem, mert kevesen tudják, hogy én egy királylány vagyok. Bizony. Egy igazi, vérbeli királylány. Már jó ideje tudom, de nem merem senkinek elmondani.
Persze a nemesi családok tagjainak jellemzője, hogy van valami állatuk is. Például egyszer ismertem egy herceget, bár ő mindig azt mondta, hogy kisherceg. Ez nem tudom, mennyiben különbözik a normális hercegektől. Neki rókája volt. Nekem is rókám van. Az a neve, hogy Róka. Meg van egy mosómacim is, de ő még elég vad és ezért nem is szereti annyira, ha foglalkozok vele, mint a Róka. A mosómacit Mosómacinak hívják. Sokat gondolkodtam a neveken, de a vége ez lett.
Róka és Mosómaci mindig velem vannak és vigyáznak rám. Csak néha elkezdenek játszani és olyankor unatkozom. Mert velem nem mindig játszanak.
A másik idegesítő szokásom, hogy összegyűjtöm a vécépapírgurigákat. Nem szeretem ha szanaszét vannak. Azt szeretem, mikor egy zacskóba gyűlnek. És szeretem, ha sok van belőlük.
Emellett szeretem, mikor valamitől furcsa érzésem van. Olyankor úgy érzem, megfogtam egy pillanatot. Azt szeretem nagyon élvezni.
Utálok nosztalgiázni. Nem akarok emlékezni semmire. És amit nem akarok, az nincs. Tehát nem emlékszek semmire. :)
Most éppen unatkozok. Azt is nagyon utálom. De majd elmúlik. Főleg, ha lefekszek aludni. Amikor alszok, akkor soha nem unatkozok. Ezért szeretek aludni.
A blogot azért vezetem, mert miért ne?
Én mindig azt kérdezem: miért ne? Nem pedig azt, hogy miért? Amire nincs indok, hogy ne, azt megcsinálom. :) Ettől lesz szép és izgi az élet.
De most királylány álmos.
Jóéjt!
